Fejezetek az orvostudomány egyetemes történetéből (oktatási segédanyag)
email knihy

Orvosi folyóirataink
 írta: Kapronczay Katalin

A 19.századi orvosi irodalom alakulásában fontos esemény volt az önálló, kizárólag az orvostudomány művelését szolgáló folyóiratok létrejötte. Az orvostársadalom igényét a hazai tudományos időszaki sajtó létrehozására már a 18.századi törekvések jelezték, nem csak az egyéni próbálkozások utaltak erre, de a hosszabb-rövidebb ideig munkálkodó társaságok mindegyike célul tűzte ki folyóirat, évkönyv kiadását. Bár a kizárólag orvosi közleményeket közreadó folyóirat akkor még nem valósult meg, rövidebb lélegzetű orvostudományi témájú írások mégis megjelentek az általános tartalmú időszaki sajtóban.

Az első – részben az orvostudományra irányuló – lap az 1803-ban, Sándorffy József (1767-1824) által szerkesztett Orvosi és Gazdasági Tudósítások volt, igaz ennek csupán három száma jelent meg. 1831-ben Bugát Pál (1793-1803) és Toldy /Schedel/ Ferenc (1805-1875) munkálkodása nyomán megjelent az Orvosi Tár, az első önálló, magyar nyelvű orvosi folyóirat. Az 1831-1833 között kiadott évfolyamokra az útkeresés, a hazai igényeknek megfelelő arculat kialakítására való törekvés volt jellemző. A szerkesztők az elsődleges feladatnak – a szakmai, tudományos tájékoztatáson túl – a magyar orvosi szaknyelv megalkotását és folyóiratuk általi propagálást tekintették. Különösen a második időszak (1838-1848) jellegzetessége az orvosi közélet felé fordulás, az orvostársadalom érdekeiért fellépő mozgalmak, kezdeményezések és a sorra alakuló orvosi társaságok munkájáról szóló tudósítások fórumaként. Schöpf-Merei Ágost (1804-1858) próbálkozásai a szakosodás iránti igényt jelezték (Magyar Orvos-Sebészi ’s Természettudományi Évkönyvek /1842-1845/, valamint a Sebészi Almanach /1843/).

A szabadságharc leverése utáni időszak nem adott lehetőséget magyar nyelvű lap kiadására, ezért „szükségmegoldásként” jó szolgálatot tett az orvostudományi tájékoztatásban Wachtel Dávid (1807-1872) német nyelvű lapjának közreadása. Az 1850-1860 közötti években szerkesztett Zeitschrift für Natur- und Heilkunde in Ungarn. Az egyetlen ma is létező, 19.századi alapítású orvostudományi szaklap a Markusovszky Lajos (1815-1893) által 1857-ben életre hívott Orvosi Hetilap. Az 1861-ben, Poór Imre (1823-1897) szerkesztésében kiadott Gyógyászat tudatosan vállalta az orvosi érdekvédelem ügyének képviseletét, utolsó évfolyama 1944-ben jelent meg.

A 19.század utolsó harmadában tömegesen induló orvostudományi szakfolyóiratok az orvostudományon belüli szakosodáshoz, specializálódáshoz alkalmazkodtak tematikájukban. Kiindulópontként a nagy lapok (Orvosi Hetilap, Gyógyászat) mellékleteiként váltak külön, majd önállósodtak, kielégítve a szemészet, szülészet, nőgyógyászat, gyermekgyógyászat, honvédorvoslás, közegészségügy, államorvoslás stb. iránt érdeklődő szakembereket. Az Orvosi Hetilap szakmellékletei közül a leghosszabb életű a Szemészet volt, 1864-1944 között jelent meg Hirschler Ignác, Schulek Frigyes, Grósz Emil szerkesztésében. Az Orvosi Hetilap mellékletei voltak még: Közegészségügy és Törvényszéki Orvostan 1865-1897 között Fodor József szerkesztésében, a Nő- és Gyermekgyógyászat 1864-1865-ben (szerk.: Semmelweis Ignác), a Gyermekgyógyászat 1898-1905 (szerk.: Bókay János). A Gyógyászat mellékletei: Államorvos 1869-1886 (szerk.: Poór Imre és Dulácska Géza), Honvédorvos 1888-1914 (szerk: Szénásy Sándor), Medikus 1893-1914 (szerk.: Schächter Miksa), stb.

Számos ekkortájt alapított folyóirat nem bizonyult életképesnek és 1-2 év után megszűnt, ennél azonban sokkal több a sikeres lapalapítás, sok 19. század végén induló szakfolyóirat évtizedekig megjelent. Több folyóirat egy-egy szűkebb szakterület tudományos egyesületének szándéka nyomán jelent meg (Bábakalauz /1894-1937 szerk.: Dirner Gusztáv, - Balneológiai Értesítő /1894-1937/ szerk.: Preysz Kornél, - Egészség /1887-1944/ szerk: Fodor József, a meglehetősen hosszú életű Közegészségügyi Kalauz /1879-1914/, amely a tisztiorvosok első jelentősebb sajtóorgánum a volt, - a Szülésznők Lapja /1893-1944/, amely Dirner Gusztáv szerkesztésében jelent meg.)

A népszerűsítő jellegű, vagyis a köznép egészségügyi felvilágosításának szándékával megjelentetett lapok között a legszínvonalasabb és a leghosszabb életű a Pete Zsigmond által szerkesztett Egészségi Tanácsadó (1864-1870) volt, amely „az ember és a házi állatok bajaiban … szükségben a lehető önsegedelemről” kívánt szólni. Hazánkban ekkor még újdonságnak számítottak a referáló lapok. A német nyelvterületről ismert kiadványtípus a 19. század végén kezdett el nálunk is teret nyerni. Az Orvosi Heti Szemle /1886-1914/ (szerk.: Flesch Nándor és Heltai Manó), és a Magyar Orvosi Revue /1897-1904/ (szerk.: Mahler Gyula) rövid referátumaival, tematikus elrendezésben a külföldi szakirodalom megismertetésére vállalkozott, folyóiratcikkeket, könyveket és elhangzott előadásokat is referált. A tudásukat gyarapítani akaró orvosok nagy lelkesedését váltotta ki a két lap. Érdemes megemlíteni, hogy a főként gyakorlati tudományokra összpontosító szakirodalom-figyelést tartalmazó lapok kiadói a medikusoktól az előfizetési árnak csak a felét kérték, ezzel is a minél sokrétűbb ismeretszerzést segítve.

1892-ben indult az Magyar Orvosi Archivum, amely szintén a hosszú életű folyóiratok közé tartozott. A Bókai Árpád, Klug Nándor és Pertik Ottó által szerkesztett folyóirat feladata az volt, hogy a magyar orvosi szakirodalmat közvetítse a külföld felé. Két egymástól elkülönített változatban jelent meg, a magyar nyelvű változat a hazai olvasóknak itt készült, a külföld tájékoztatását szolgáló német-francia nyelvű kiadás Wiesbadenben jelent meg. A más folyóiratokban megjelent cikkek kivonatait lehetőleg a szerzővel írattatták meg, de magyar könyvek recenzióit is megtaláljuk a lapban, amelynek munkatársai Bókay János, Dollinger Gyula, Fodor József, Hőgyes Endre, Korányi Sándor, Nékám Lajos voltak.

A 19-20.század fordulójára – kb. 70 év alatt – az orvostudományi szakfolyóiratok rendkívül széles skálája alakult ki, és számos olyan lap is elindult, amely a 20.század első felében is fontos tájékoztató feladatot látott el.
Az Anya- és Csecsemővédelem – címváltozás után Anya- és Gyermekvédelem – 1928-1944-ig jelent meg az Országos Stefánia Szövetség szerkesztésében. Ezzel csaknem egyidőben – szintén a Stefánia Szövetség gondozásában – indult a Gyermekvédelem (1929-1944). A lakosság egészségügyi helyzetének és a közegészségügy fejlesztésének érdekében fáradozott több lap is: a Népegészségügy 1920 és 1944 között (Gortvay György, Győry Tibor stb. szerkesztésében). A lakosságot leginkább megtizedelő betegségekkel és egyéb egészségkárosító körülmény leküzdésével foglalkozott az Egészségügyi Lapok 1908-1918 között, alcíme szerint: „Az alkoholizmus, a tüdővész és a nemibetegségek elleni védekezés tárgyában egészségügyi előadások által a közfelvilágosítás terjesztését célzó népművelési munkásvédelmi, társadalom-egészségügyi és közegészségügyi folyóirat" volt.

Szűkebb szakterület érdeklődését elégítette ki 1923-1944-ig a Bőrgyógyászat, Urológia és Venerológiai Szemle, a Fogorvosi Szemle /1908-1938/, a Magyar Vöröskereszt  /1900-1944/.

A 19. századi alapítású, általános lapok közül az Orvosi Hetilap további mellékletekkel bővülve (Orvosi Gyakorlat Kérdései, Orr- Gége- Fülgyógyászat, Gynaekologia, Orvostudományi Közlemények, Újabb Gyógyszerek és Gyógymódok, Elme- és Idegkórtan), valamint a Gyógyászat kiadása folyamatos volt Ezekhez csatlakozott még néhány, nagy népszerűségnek örvendő folyóirat.

A 20.század első felében megjelenő lapok között jelentős volt a Budapesti Orvosi Újság (1903-1944), Ángyán Béla, Schuschny Henrik Barabás Zoltán és Frey Ernő szerkesztésében. Előzménye az 1901-1903 közötti Magyar Orvosok Lapja volt. Számtalan melléklapjával (Bőr- és Bujakórtan, Fülészet, Fürdő- és Vízgyógyászat, Gégészet, Germekorvos, Közegészségügyi és Törvényszéki Orvostudományi Szemle, Diaetás és Physikai Gyógymódok) a gyakorló orvosok minden területre kiterjedő érdeklődését ki tudta elégíteni, beleértve az érdekvédelmet is, hiszen orvosi közügyekkel és a vidéki orvosok problémáival egyaránt foglalkozott. Hasonló célokat tűzött ki az Orvosi Továbbképzés Központi Bizottságának lapja 1911-1944 között Orvosképzés címmel (szerk.: Burger Károly, Darányi Gyula, Grósz Emil, Julán István, Scholtz Kornél és Simonovits István), amely fontosnak tartotta, hogy „a legszegényebb vidék legszegényebb orvosainak is alkalmat kell adni, hogy betegeit a tudomány legjobb s legújabb vívmányainak áldásaiban részesíthesse”.

Speciális érdekvédelmi feladatkörrel indult meg az Országos Orvoskamarai Közlöny (1937-1944), az Országos Orvosi Kamara hivatalos orgánumaként, Bakács György szerkesztésében.

Ha a két világháború közötti folyóiratok alakulását nagy vonalakban áttekintjük, három fordulópontját lehet kiemelni, az 1914, 1937 és 1944-es esztendőt, mivel ezek a dátumok jelentik jó néhány folyóirat megszűnésének idejét, a külső, kényszerítő, politikai okok, valamint a szoros összefüggésben lévő financiális nehézségek következményeként.

1945 után ismét egy új szempontok szerint alakuló helyzet jött létre. Tudományos társaságok szűntek meg, az anyagi finanszírozás szempontjai megváltoztak stb. Számos nagy múltú folyóirattól végleg búcsút kellett a szakembereknek venni (pl. Gyógyászat, Budapesti Orvosi Újság, Orvosképzés, stb.). A lassanként erőre kapott tudományos életben a Magyar Tudományos Akadémia a természettudományok és az orvostudomány területén is vezető szerepet töltött be. Ezt bizonyítandó indította meg az Acta-kat az 1951-1952-es években, csaknem valamennyi orvostudományi részterületre is. Néhány vezető lap természetesen továbbra is megjelent: az Orvosi Hetilap, az 1938-ban indított Magyar Nőorvosok Lapja, az 1908-ban alapított Fogorvosi Szemle, a Népegészségügy stb. Újabbak is léptek a tájékoztatás szolgálatába: Magyar Belorvosi Archivum (1947- ), Magyar Sebészet (1948 - ), Ideggyógyászati Szemle (1948 - ), Tuberkulózis és Tüdőbetegségek (1948 - ), Magyar Radiológia (1949 - ), Gyermekgyógyászat (1950 - ), Munkavédelem (1955 - ), Fül- Orr- Gégegyógyászat (1955 -), Egészségtudomány (1957-), Magyar Onkológia (1957 - ), Rheumatológia, Balneológia, Allergológia (1960 - ), Radiológiai Közlemények (1961 - ), Szemészet (1964 - ) stb.

Az 1990-es évek változásai – társadalmi, politikai, gazdasági – sok tekintetben befolyásolták a tudományos szaksajtó alakulását. Ezek a hatások tartalmi módosulást ugyanúgy eredményeztek, mint a financiális viszonyok miatt sorra megszűnő lapokat. Idővel pedig a szerkesztőségek, kiadók munkájának anyagi háttereként igénybe vehető egyéb pénzügyi lehetőségek (alapítványok, pályázatok, a szponzorálás legváltozatosabb formái) segítségével ismét hosszabb-rövidebb életű időszaki kiadványok jelentek meg. A nagy változást természetesen a világháló használatának robbanásszerű elterjedése hozta. Néhány folyóirat papíralapú megjelentetése ugyan megszűnt, de a nagy múltú, korszerű tudományos értéket közvetítő folyóiratok hagyományos formában való kiadása folyamatos. Számos folyóirat közleményeinek idegen nyelvű (elsősorban angol) tartalmi kivonatát is közli, egyben az írás tartalmát kifejező tárgyszavakat is megadja több nyelven. Fontos eredmény a több mint másfélszáz éve megjelenő Orvosi Hetilap angol nyelvű változatának közreadása.

 



    
info 1